Paradicsomnap Lukácsfalván

Vasárnap tartalmas programmal megemlékeztek a betelepítés 220 éves évfordulójáról

     A paradicsom jegyében tartották meg vasárnap a bánáti Lukácsfalván a templombúcsút, amellyel egyben megemlékeztek a falu betelepítésének 220 éves évfordulójáról. A falufejlesztési csoport ötlete volt, hogy a jubileum kapcsán a konyhakertészetéről ismert, mintegy 620 lakost számláló település ily módon adjon hangot magáról, messze eljusson az itt élő emberek igyekezetének híre. A lukácsiak, ahogyan magukat nevezik, hónapok óta készültek az egész napos rendezvényre, egyrészt hagyományteremtő céllal szervezték, másrészt pedig szeretnék a Paradicsomnap révén felhívni a figyelmet kis falujuk mezőgazdasági és idegenforgalmi lehetőségeire.
     A rendezvény reggel nyolc órakor kezdődött, a megnyitó után a bírálóbizottság azonnal munkához kezdett, 23 nyers termés és 25 befőtt paradicsom közül kellett kiválasztaniuk a legízletesebbeket. Ez a feladat Mila Grujicra, a helybeli Borko magánüzlet tulajdonosára, Urbán Györgyre, a nagybecskereki Jovan Trajkovic középiskola szakácsmesterség tanárára, Huszta Lászlóra, az écskai Kastély Szálloda főszakácsára és Dragan Markovicra, a nagybecskereki Mezőgazdasági Intézet munkatársára hárult. Mint mondták, nem volt könnyű dolguk, a helyezést pedig árnyalati különbséget döntötték el. A zsűri szerint a legízletesebb nyers paradicsomot a nagybecskereki Andrija Radlinski, a lukácsfalvi Ivica Bojcic és az erzsébetlaki Báncsov Elvira termesztette. Ahány ház, annyi szokás – ez érvényesült a befőtt paradicsom versenyében is. A mesterszakács szerint az ízletes befőtt paradicsomnak sűrűnek, jó ízűnek kell lennie, és semmi esetre sem túl sósnak. Lehet ugyan zellerrel, hagymával, petrezselyemzölddel, paprikával ízesíteni, de ez már egyéni ízlés dolga. Ebben a kategóriában Balanyi Ilona (Lukácsfalva) készítménye bizonyult a legfinomabbnak, a második helyezett Andrija Radlinski, a harmadik pedig Kenderesi Klára (Lukácsfalva) lett. Versenyeztek a piaci árusok is, ízlésesen kellett feldíszíteniük a piaci asztalokat, hogy minél több vevő, ez esetben látogató figyelmét felkeltsék. S amíg a vendégek séta közben mustrálták az asztalokat és szavaztak a látottakról, addig a falu központjában felállított szabadtéri színpadon kezdeztét vette a helybeli gyerekek műsora. Elsőként Bogyó Ildikó óvónő kicsinyei táncoltak, majd a kisiskolások következtek Csordás Hajnalka vezetésével. A gyerekek is szemmel láthatóan nagy izgalommal és igyekezettel készültek a vasárnapi felléplésre, hiszen a helybeli rendezvényeken kívül nincs más bemutatkozási lehetőségük. A rövid műsort követően a szervezők édességgel és üdítővel kínálták a gyerekeket, mi pedig néhány szót váltottunk az óvónővel és a tanítónővel. Elmondták, hogy az óvodába 9 gyerek jár, az idén 2 elsős indult iskolába, 10 másodikos, 2 harmadikos és mindössze 1 negyedikes tanulójuk van. Városi viszonylatban nem vészes ugyan a helyzet, de mivel tavaly óta Lukácsfalván működik egy összevont szerb tagozat is, attól tartanak, hogy a vegyes házasságokban született gyerekeket ezentúl már oda íratják. Erre az idén is van példa.
     Örömmel újságolták azonban, hogy az ADF támogatásával tévét, videót, porszívót, korszerű iskolatáblát, sok játékot kaptak, de szegényes a könyvállományuk. Hiányoznak az új házi olvasmányok, mesekönyvekből, verseskötetekből, a pedagógusoknak készült kézikönyvekből, szakkönyvekből sincs elegendő. 1986 óta egy alkalommal kaptak ajándék könyveket, s azóta is nagyon hálásak Szőke Annának az adományért. Elpanaszolták, hogy nem értesítik őket sem a anyanyelvápoló táborokról, sem pedig a pedagógusok továbbképzési lehetőségeiről, ezért úgy érzik, falujukat mintha mindenki elfelejtette volna.
     Lukácsfalván hagyományosan szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján emlékeznek meg templomuk védőszentjéről, falunap lévén, a vasárnapi szentmisén megtelt a templom hívőkkel. A szentmisét Varga Zoltán és Stojan Kalapis atyák celebrálták. Egyebek között köszönetet mondtak a helybelieknek és a Kanadába elszármazottaknak az önkéntes adományért, amit a templom tatarozására, átépítésre fordítanak.
     A mise után, ebédidő lévén, kissé elnéptelenedett a falu főutcája, a fiatalok az iskola sportpályáján kosárlabdában és kispályás labdarúgásban mérték össze erejüket, ügyességüket, az érkező vendégek, köztük üzletfelek, pedig sétáltak, nézelődtek a piaci pultok, a bazárosok asztalai között. Mi elsősorban arra voltunk kíváncsiak, milyen különlegességeket készítettek a termelők. Az általunk már ismert készítményeken kívül paradicsommarmeládot, zöld paradicsomból készült szlatkót, paradicsomos pitét láttunk, sőt a nagybecskereki Vetro Irén paradicsomborral rukkolt elő. Mint mondta, ez még csak az úgynevezett murci, azaz amikor a nedű a rámpás és az újbor közötti állapotában van, a bor karácsony táján a legízletesebb. Nos, kíváncsiságból meg is kóstoltuk, a bor átlátszó, halványsárga színű, kissé savanykás, picit paradicsomízű, szódával keverve remek űdítő ital. Egy liter bor előállításához 5-6 kg paradicsom szükséges, cukor nélkül készül, a további tudnivalókat Irén asszony nem árulta el. Bakos Katica azonban készségesen lediktálta paradicsompitéjének receptjét és megígérte, hogy a Családi Kör Konyha rovatának részére a faluban összegyűjti a paradicsommal készült sütemények receptjét és elküldi. Kár, hogy a helybeli asszonyok nem fogtak össze, és egy terülj asztalkámon bemutatták volna, mi mindent tudnak készíteni, ha már a Paradicsomnapot idegenforgalmi vendégcsalogatónak is szánták. Sebaj, jövőre megtehetik.
     A kora délutáni órákban sötét felhők tornyosultak Lukácsfalva fölött, s már attól tartottunk, egy kiadós zápor alaposan elveri az utca porát, meg bennünket is. Ekkor eszünkbe jutottak Balanyi Sándor helybeli paradicsomtermelő szavai, miszerint a lukácsiak olyanok, mint a bencés szerzetesek: dolgoznak és imádkoznak. Sándor a rendezvény egyik szervezőjeként bizonyára fohászkodott az égiekhez, így vasárnap szép idő volt. Mire megkezdődött a délutáni program, ismét hét ágra sütött a nap. A műsorban fellépett a muzslyai Petőfi Sándor MME citerazenekara, vegyes kórusa és a Margaréta leánykórus, az erzsébetlaki Császár-tó MME, az orlódi és a tamáslakai (Tomasevac) ME tánccsoportja.
     A szervezők versbe foglalták a Paradicsomnap célját, melynek egyik sora utal a lényegre, eszerint: Európából mi ki nem maradunk! A szöveget borítékolták, és három léggömb segítségével jelképesen elküldték a nagyvilágba, azaz csak küldték volna, mert a léggömbök felakadtak az első villanyoszlopra. Ha a lukácsfalviak üzenete a szelek szárnyán nem is jutott el messzire, a néhány száz látogató bizonyára kilométerekre elviszi majd a falu jó hírét.

ERDŐSI LOC Valéria