Feltúrták, majd otthagyták

Lukácsfalva főutcáját rajtaütésszerűen ellepték a munkagépek, fényképezték őket, majd két nap múlva angolosan távoztak. Két hete annak, hogy a Nagybecskerek melletti Lukácsfalván megjelentek a Vojvodinaput munkagépei és hozzáfogtak a főutca útburkolatának felújításához és kiszélesítéséhez. A munkálatokról előzetesen ugyan nem tájékoztatták a helyi tanácsot, de a lukácsfalviak kellemes meglepetésként vették tudomásul, hogy íme, róluk sem feledkeztek meg, végre sor kerül a negyven éve aszfaltozott Tito marsall utca felújítására is. Erre pedig nagy szükség volt, mert a Muzslya és Lukácsfalva közötti út kiépítésével a faluban megkétszereződött a forgalom, az utcák burkolata pedig annyira rossz állapotban van, hogy már veszélyezteti a közlekedők biztonságát. A helybéliek öröme azonban rövid volt: az útépítők ugyanis lefényképezkedtek Goran Kaurić nagybecskereki alpolgármesterrel, hozzáfogtak ugyan a munkához, de már harmadnap ugyanolyan gyorsan távoztak, mint amilyen rajtaütésszerűen megjelentek. Állítólag elromlott a földgyalu. Azt viszont senki sem tudja, hogy mikor folytatják majd a munkát. Az útépítők „ténykedése” után viszont most sokkal rosszabb közlekedni a főutcán, mint eddig volt. A helybéliek szerint ezért kár volt hozzáfogni.
Balanyi Sándor, a helybeli Fehér tó Hagyományápoló és Környezetvédő Egyesület elnöke és tanácstag is osztozott a falubeliek meglepetésén és örömén, amikor megjelentek a munkagépek.
– Két éve a nagyberuházási alap támogatásával épült ki a Muzslya felé vezető út, így a további támogatások reményében a helyi közösség tanácsa három héttel ezelőtt papírra vetette igényeit a kommunális infrastruktúra fejlesztése terén. Az első helyre a víz-, a gáz-, az esővíz- és a szennyvízcsatorna-hálózatok tervdokumentációjának az elkészítése került, a második a 900 méteres főutca felújítása, a harmadik tervünk pedig a Lukács Lázár-emlékpark létrehozása volt. Aztán két napra rá váratlanul megjelentek az útépítők. Mintha egyesek politikai poénszerzés céljából akartak volna bennünket megelőzni. A sietség azonban visszaütött. Nem vagyok kárörvendő, de tény, hogy öngólt vétettek, hiszen a faluban nagy a felháborodás. Mert ha az útépítéshez nem is értünk, azért tudjuk, hogy az utat hogyan kell használni. Így feltúrva nemigen. A zömében kertészettel foglalkozó helybéliek pedig naponta járnak a piacra, most viszont néha még az utcára való kijövetel is gondot okoz – mondja Balanyi Sándor.
A lukácsiak évtizedek alatt megszokták a szűk nagyutcát, közben a saját háza előtt mindenki feltöltötte az útpárkányt. Az utászok most azt fellazították, az egyik oldalát a Nagybecskerek és Újvidék közötti út felújításakor visszamaradt őrölt aszfalttal szórták be, helyenként pedig gödröket hagytak az út mellett. – Akkora hévvel fogtak munkához, hogy azt hittük, az udvarokat is leaszfaltozzák. Ehelyett gödröket hagytak a házak előtt, ott is, ahol eddig nem voltak. Személygépkocsival veszélyessé vált a közlekedés a főutcán. Baleset is történhet. De mi lesz majd kiadósabb csapadék után? Nem tudjuk, hogy ezt miért tették, azt sem, hogy mikor folytatják a munkát – mondja Bakos Ervin.
Mészáros István tanácselnöknek azt mondták a Vojvodinaputnál, hogy forduljon Branislav Kneževićhez, a Városrendezési Igazgatóság első emberéhez, mert csak ő rendelheti vissza az útépítőket Lukácsfalvára. Egyelőre azonban a tanácselnök próbálkozása nem járt sikerrel. Tudomása szerint az útépítésre kapott EU-s támogatást próbálták szétosztani a helyi közösségek között. Ha ez így van, akkor eddig a lukácsiaknak ebből csak az újvidéki útjavításnál felmaradt törmelék jutott.
– Két éve követeljük a főutca kiszélesítését és felújítását, közben még tavaly kellett volna aszfaltozni a Kossuth Lajos és a Svetozar Marković utcában. Helyi járulékunk viszont nincsen, úgyhogy minden dinárért harcolni kell. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy egy ilyen kis falu nem nagyon érdekli a nagyobb befolyással bíró pártokat. Nyilván ezért jut nekünk mindig kevesebb, mint a többieknek – mondja a tanácselnök.
A hatszázötven lakosú, vizekkel övezett Lukácsfalvát (a vidék egyik legrégibb települése, első lakosai 1785-ben érkeztek) a szorgalmas kertészeiről és halászairól ismerik. Az itteni termőföld nem alkalmas külterjes termelésre és a „lukácsiak” megtanulták az elmúlt évszázadok alatt, hogy egyedül a sok munkát igénylő kertészetből lehet itt megélni. Nemrég még az elöregedett bánáti települések között emlegették. Csak a nyolcvanas években több mint 80 fiatal lukácsi költözött a szomszédos Muzslyára, otthon hagyva szüleit, a családi házat. A muzslyai útnak köszönve azonban pozitív irányba fordult a falu sorsa. Éledezik a pusztulásnak indult település. A fiatalok immár helyben maradnak, egyre többen tervezik a jövőjüket itthon. A lakosság száma is megállapodott, minden évben hat-hét gyerek születik. Lukácsfalván már nincs eladó ház.


Feltúrták, majd otthagyták (Magyar Szó, 2010.11.21. Kecskés István) Lukácsfalva főutcáját rajtaütésszerűen ellepték a munkagépek, fényképezték őket, majd két nap múlva angolosan távoztak. Két hete annak, hogy a Nagybecskerek melletti Lukácsfalván megjelentek a Vojvodinaput munkagépei és hozzáfogtak a főutca útburkolatának felújításához és kiszélesítéséhez. A munkálatokról előzetesen ugyan nem tájékoztatták a helyi tanácsot, de a lukácsfalviak kellemes meglepetésként vették tudomásul, hogy íme, róluk sem feledkeztek meg, végre sor kerül a negyven éve aszfaltozott Tito marsall utca felújítására is. Erre pedig nagy szükség volt, mert a Muzslya és Lukácsfalva közötti út kiépítésével a faluban megkétszereződött a forgalom, az utcák burkolata pedig annyira rossz állapotban van, hogy már veszélyezteti a közlekedők biztonságát. A helybéliek öröme azonban rövid volt: az útépítők ugyanis lefényképezkedtek Goran Kaurić nagybecskereki alpolgármesterrel, hozzáfogtak ugyan a munkához, de már harmadnap ugyanolyan gyorsan távoztak, mint amilyen rajtaütésszerűen megjelentek. Állítólag elromlott a földgyalu. Azt viszont senki sem tudja, hogy mikor folytatják majd a munkát. Az útépítők „ténykedése” után viszont most sokkal rosszabb közlekedni a főutcán, mint eddig volt. A helybéliek szerint ezért kár volt hozzáfogni. Balanyi Sándor, a helybeli Fehér tó Hagyományápoló és Környezetvédő Egyesület elnöke és tanácstag is osztozott a falubeliek meglepetésén és örömén, amikor megjelentek a munkagépek. – Két éve a nagyberuházási alap támogatásával épült ki a Muzslya felé vezető út, így a további támogatások reményében a helyi közösség tanácsa három héttel ezelőtt papírra vetette igényeit a kommunális infrastruktúra fejlesztése terén. Az első helyre a víz-, a gáz-, az esővíz- és a szennyvízcsatorna-hálózatok tervdokumentációjának az elkészítése került, a második a 900 méteres főutca felújítása, a harmadik tervünk pedig a Lukács Lázár-emlékpark létrehozása volt. Aztán két napra rá váratlanul megjelentek az útépítők. Mintha egyesek politikai poénszerzés céljából akartak volna bennünket megelőzni. A sietség azonban visszaütött. Nem vagyok kárörvendő, de tény, hogy öngólt vétettek, hiszen a faluban nagy a felháborodás. Mert ha az útépítéshez nem is értünk, azért tudjuk, hogy az utat hogyan kell használni. Így feltúrva nemigen. A zömében kertészettel foglalkozó helybéliek pedig naponta járnak a piacra, most viszont néha még az utcára való kijövetel is gondot okoz – mondja Balanyi Sándor. A lukácsiak évtizedek alatt megszokták a szűk nagyutcát, közben a saját háza előtt mindenki feltöltötte az útpárkányt. Az utászok most azt fellazították, az egyik oldalát a Nagybecskerek és Újvidék közötti út felújításakor visszamaradt őrölt aszfalttal szórták be, helyenként pedig gödröket hagytak az út mellett. – Akkora hévvel fogtak munkához, hogy azt hittük, az udvarokat is leaszfaltozzák. Ehelyett gödröket hagytak a házak előtt, ott is, ahol eddig nem voltak. Személygépkocsival veszélyessé vált a közlekedés a főutcán. Baleset is történhet. De mi lesz majd kiadósabb csapadék után? Nem tudjuk, hogy ezt miért tették, azt sem, hogy mikor folytatják a munkát – mondja Bakos Ervin. Mészáros István tanácselnöknek azt mondták a Vojvodinaputnál, hogy forduljon Branislav Kneževićhez, a Városrendezési Igazgatóság első emberéhez, mert csak ő rendelheti vissza az útépítőket Lukácsfalvára. Egyelőre azonban a tanácselnök próbálkozása nem járt sikerrel. Tudomása szerint az útépítésre kapott EU-s támogatást próbálták szétosztani a helyi közösségek között. Ha ez így van, akkor eddig a lukácsiaknak ebből csak az újvidéki útjavításnál felmaradt törmelék jutott. – Két éve követeljük a főutca kiszélesítését és felújítását, közben még tavaly kellett volna aszfaltozni a Kossuth Lajos és a Svetozar Marković utcában. Helyi járulékunk viszont nincsen, úgyhogy minden dinárért harcolni kell. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy egy ilyen kis falu nem nagyon érdekli a nagyobb befolyással bíró pártokat. Nyilván ezért jut nekünk mindig kevesebb, mint a többieknek – mondja a tanácselnök. A hatszázötven lakosú, vizekkel övezett Lukácsfalvát (a vidék egyik legrégibb települése, első lakosai 1785-ben érkeztek) a szorgalmas kertészeiről és halászairól ismerik. Az itteni termőföld nem alkalmas külterjes termelésre és a „lukácsiak” megtanulták az elmúlt évszázadok alatt, hogy egyedül a sok munkát igénylő kertészetből lehet itt megélni. Nemrég még az elöregedett bánáti települések között emlegették. Csak a nyolcvanas években több mint 80 fiatal lukácsi költözött a szomszédos Muzslyára, otthon hagyva szüleit, a családi házat. A muzslyai útnak köszönve azonban pozitív irányba fordult a falu sorsa. Éledezik a pusztulásnak indult település. A fiatalok immár helyben maradnak, egyre többen tervezik a jövőjüket itthon. A lakosság száma is megállapodott, minden évben hat-hét gyerek születik. Lukácsfalván már nincs eladó ház.


Az utászok munkájának eredménye	Bakos Ervin: Azt hittük, hogy az udvarok is sorra kerülnek

Valóban meghibásodott a földgyalu, vagy?

Mészáros Pista	Balanyi Sándor
Főoldal